| Camino : A zarándok út története |
A zarándok út története
http://www.lelekzet.hu/l/125/7 2008.08.05. 10:46
A zarándokút története
 Kétféle történet létezik az El Camino-ról, az Útról.
Az egyik, az ősi kelták mítoszaiban lelhető fel. Őket a Tejút rendszer csillagai vezették az óceán felé, a megtisztulás és újjászületés ígéretét hozva, az általuk ismert világ végére, azaz Finis Terrae-ba (Finisterre = a föld vége). Ezt szimbolizálja a mai is élő hagyomány: a ruhaégetés. A zarándok útja végén, elérve a föld végét, leveszi ruháit (ki mennyit és mit), elégeti és megfürdik az Atlanti-óceán sós vizében.
A másik történet Szent Jakab nevéhez fűződik, s általa a kereszténységhez. A legenda azzal ér véget, hogy miután szentté nyilvánította őt II. Alfonzó, számos látomásban harcosként jelent meg. Kr.u. a 9-ik században keresztény papok óriási lehetőséget láttak Szent Jakab misztériumában, és zarándokúttá minősítették a Compostellába vezető utat. Mindezt azért tették, mert megoldást kellett keresniük arra, hogy visszaszerezzenek területeket a muszlim betolakodóktól és kiűzzék őket, illetve, hogy visszaszorítsák az északi népek pogány hitvallását. Mindemellett hatalmas üzleti lehetőség is volt, amolyan „középkori marketingfogás”. Közös célok és érdekek kompozíciójából született meg az út Compostella felé, ahol Szent Jakab sírja van. Camino de Santiago (de Compostella) a zarándokút teljes, hivatalos elnevezése, tehát: Út a Csillagmezőn nyugvó Szent Jakabhoz.
Az ötlet megvalósulása számtalan zarándokot vonzott. Gazdasági és politikai okok miatt később, a franciák is csatlakoztak a spanyol úthoz, mellyel fellendítették a két ország kereskedelmét, pénzforgalmát és hitéletét.
1189-ben Alexander pápa hivatalosan is szent várossá nyilvánította Santiago de Compostella-t; egyenrangúvá vált Rómával és Jeruzsálemmel. A rendelet értelmében azok a zarándokok, akik a szent évben érkeznek a városba (szent évnek tekinti azokat az éveket, amikor július 25.-e, Santiago napja, vasárnapra esik), haláluk után teljesen átugorhatják a purgatóriumot, és egyenesen a mennyországba juthatnak. Akik nem ezekben az években érkeznek meg, csak a nekik szánt idő felét kell eltölteniük.
Azokban az időkben nem volt mindenkinek önként vállalt zarándoklat az út. Bűnözőket ítéltek ide, ez volt a büntetésük. A gazdag elítéltek megtehették, hogy fizettek másoknak azért, hogy helyettük járják végig az utat, s így is feloldozást nyerhettek. Veszélyes volt akkortájt egy ilyen útra vállalkozni, mert farkasok és banditák állták útját a korabeli zarándoknak. Ennek ellenére, az üdvösség reményében, sokan indultak útnak, saját falvaik megmentéséért, hogy megszabaduljanak az árvizektől, pestistől, sáskajárástól. És megint mások kalandot keresvén, világot látni indultak el. Az Út mentén, főleg a csodák helyszínein, gombamód szaporodtak a templomok és zarándokszállások. Ezek falai megvédték a zarándokokat a veszélyes és kegyetlen külvilágtól.
A zarándokok száma a 11. és 12. században tetőzött, kb. fél millióan vágtak neki az útnak. Ekkor született meg francia nyelven az első zarándok útikönyv a Codex Calixtinus, Aymeric Picaud szerzetes tollából.
A 17. századra csökkent az út népszerűsége, de megjelent egy újabb könyv A francia út címmel, aminek a szerzője az olasz Domenico Laffi volt.
A 18. és 19. században egyre erősödött a hanyatlás, és az út feledésbe merült egészen az 1960-as évekig. Szent Jakab azonban továbbra is védte Spanyolországot.
Az egyik falucska papja Don Elias Valina és pár helyi lakos merész vállalkozásba fogtak. Végigjárták és feltérképezték az utat, s ennek az áldozatos munkának a gyümölcseként született meg az El Camino de Santiago című első modern turistakönyv 1960-ban.
 Az 1980-as években tovább nőtt a Camino népszerűsége azáltal, hogy 1982-ben II. János Pál pápa is elgyalogolt Santiago de Compostellába. Jelképesen az utolsó öt kilométert tette meg gyalog.
1987-ben az Európai Unió bejegyezte a Camino-t Európa első kulturális útjává.
1993-ban pedig, a Világörökség részévé vált.
Manapság számos csoport, klub, egyesület alakul a világ sok országában, hogy összegyűjtse azokat az embereket, akik szívükön viselik ennek a csodálatos útnak a jelenét, jövőjét.
Már nem csak útikönyveket olvashatunk róla, hanem naplókivonatokat, élménybeszámolókat, regényeket is, és web lapok segítségével gyűjthetünk napra kész információkat. Az út népszerűsége tehát töretlen napjainkban is.
Végül néhány érdekes számadat:
1999 szent évnek minősült, ekkor kb. 150 000 ember gyalogolt el Santiago de Compostellába. Más években kb. 60 000-en teszik ugyanezt. (Egy átlagos nyári napon kb. 200 zarándok érkezik meg a városba.)
A zarándokok több mint fele spanyol, a többiek főleg Európa országaiból érkeznek, a távoli országokból kevesebben. Ez többek között azzal magyarázható, hogy az utolsó 100 km-t legyalogló zarándok is megkaphatja a saját névre kiállított oklevelet, mellyel hivatalosan is elismerik a zarándoklatát. Spanyolországban a munkahelyek többsége jó néven veszi, ha alkalmazottai vagy leendő alkalmazottai részt vesznek a zarándoklaton.
Magyarországról érkező zarándokok számáról pontos adatot nem tudunk, de saját tapasztalataink szerint 2006 nyarán kb. tízszer annyi magyar zarándok érkezett meg a szent városba, mint az előző években.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
